Gyógyító technikák fájdalom idején

Korábban több bejegyzést is írtam arról, hogy hogyan tudjuk hasznosítani a jóga minősítés mentességről szóló tanítását betegségek, fájdalmak idején. Ez egy óriási eszköz és lehetőség, kulcsfontosságú tudás az ember kezében, amit a kötelező tananyag részévé tennék az iskolákban. A bejegyzések írása közben azonban egészséges és ép voltam, tehát könnyedén írtam, elmélkedtem ezekről a kérdésekről. A jóga első számú szabálya: ne higgy el semmit, amit nem tapasztaltál meg saját magadon. A valódi tudás csak saját tapasztalatból származhat. Így történt hát, hogy beleálltam egy fájdalmas helyzetbe, állapotba, ahol lehetőségem nyílt letesztelni mindazt, amiről „bölcsen” értekeztem korábban. 🙂

Talán neked is ismerős a fogfájás és annak különböző fokozatai, az elviselhetőtől az elviselhetetlenig, amikor már a fájdalomcsillapító sem segít.. Na pont ez az a pont, amikor érdemes előhúzni a tarsalyunkból minden korábbi tudást. Abban a pillanatban, amikor éppen történik, azonban ez nem is olyan könnyű…

Tegnapelőtt össze szedtem minden bátorságomat és rászántam magam, hogy beüljek abba a bizonyos székbe és kiműtessem a bölcsességfogamat. Mélyen feküdt, vízszintes helyzetben, tehát tudva lévő volt, hogy nem lesz egyszerű menet. Maga a műtét elég kellemetlen volt, de azért lehetett bírni, igyekeztem végig nyugodtan és tudatosan lélegezni. A légzésfigyelés a legtöbb esetben Jolly Joker, segít a pillanatban maradni és maga a megfigyelés nyugodttá, egyenletessé teszi azt, ami természetesen visszahat az elmeállapotunkra is, megnyugtat.

A műtététet követően az orvos együttérző pillantással közölte velem, hogy a neheze csak ezután fog jönni. Mivel korábban nem éltem át ehhez hasonló beavatkozást, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Hazaérve, az érzéstelenítő tompulása közben már lehetett érezni, hogy szinte ordít a testem, lüktet, fáj, hasogat, hogy nagyon erősen kibillent az egyensúlyából, és hogy ennek következményei lesznek… A második éjszakán jött a legmélyebb pont, amikor ráadásul a lázam is felszökött és tudatosul bennem, hogy nincs az a fájdalomcsillapító, amivel ezt most megúsznám. A kérdés, hogy meg kell-e, meg lehet-e úszni. Mindenáron. Úgy gondolom, hogy vannak olyan életesemények, amikor a válasz: NEM. És ezt jó esetben mindannyian érezzük, hogy mikor van az a pont, amikor valamit el kell fájni, szó szerint ki kell szenvedni magunkból. Legyen szó testi vagy lelki fájdalmakról.

Összeszedtem néhány pontban, hogy mi az, ami nekem bevállt, ami segített átvészelni ezt a néhány órát. Hátha neked is segítségül lehet és eszedbe jut majd hasonló helyzetben.

1.Megengedni a fájdalomnak, hogy legyen

A tiltakozás és a nem elfogadás még nagyobb ellenállást, fájdalmat szül. Tudatosítottam, hogy annak, amit éppen érzek, van helye és teljesen természetes, hogy van. A testem így kommunikál velem, így próbál jelezni, gyógyulni, visszaállítani az egyensúlyt. Ez gyakran kellemetlenséggel jár, akár testi, akár lelki folyamatokról beszélünk. Nagy bátorság, bizalom és alázat kell ahhoz, hogy az ember bele tudja magát engedni ezekbe a helyzetekbe. A tapasztalat azt mutatja, hogy megéri. 🙂

2. A fókusz fontossága

Többféle válaszút állt előttem: elkezdek zokogni és önsajnálatba burkolózom, belemártom magam a szenvedésbe, vagy megpróbálok tudatos maradni és alkalmazni azokat a technikákat, amelyeket használhatónak és igaznak tartok. Az utóbbit választottam, így a hátamra feküdtem, a kezeimet a köldök területére fektettem és elkezdtem figyelni, tudatosan a hasamba irányítani a légzést. Egy pár légzés után jött is a hasi légzés lazító, nyugtató hatása.

3. Belélegzem, majd elengedem

Amikor sikerült a figyelmemmel elmerülni a légzésben (ez néha percekig is eltarthat, érdemes türelmesnek lenni:), akkor egy légzésimaginációs technikát kezdtem alkalmazni. Ösztönösen jött, az elmém tudta, hogy mivel tudom most magam nyugtatni, gyógyítani: „Minden egyes belégzéssel gyógyító energiát szívok be és veszek magamhoz; és minden egyes kilégzéssel elengedem a fájdalmat, a feszültséget…” Folyamatosan, szünet nélkül. Be, ki, be, ki…Ezt néhány percig alkalmaztam, majd arra ébredtem, hogy reggel van és besüt a Nap az ablakon. Kipihenve ébredtem és éreztem, hogy a múlt éjszaka megtette a hatását. Átbillentem a nehezén, a jóga bölcsessége ismét a segítségemre volt.

4. Ez is “csak” egy állapot

Sok oka lehet annak, amiért jógát gyakorlunk. A tradicionális, végső cél azonban az elmefolyamataink elcsendesítése, lebírása, igába fogása; és az ezek mögött meghúzódó tiszta tudat, belső csendesség közvetlen megtapasztalása, ami maga a megvilágosodás. Amikor testi vagy lelki fájdalmat tapasztalunk, akkor nagyon könnyen azonosítjuk magunkat az adott állapottal, hiszen benne vagyunk, tapasztaljuk, érezzük minden porcikánkkal. Egy dolgot azonban érdemes minden körülmények között észben tartani. Ezek „csak” állapotok, amelyek múlandóak. A testi folyamataink, érzeteink, a gondolataink és az érzelmeink – különféle elmefolyamatok formájában – folyamatosan változnak, áramolnak a születésünktől fogva a halálunk pillanatáig. Hogyan találhatnánk meg hát a belső nyugalmat azokban a jelenségekben, amelyek percről percre, óráról órára és napról napra változnak? És mi az, ami állandó?

Ezeket a kérdéseket nehéz szavakkal megválaszolni. A valós tudást ebben az esetben is a tapasztalás hozza magával. A türelmes, kitartó gyakorlás. Lépésről lépésre. Ahogy egyre közelebb kerülünk önMAGunk belső, érinthetetlen, változatlan, Isteni minőségünk felé. Ahol a kettősségek, vagyis az Én és Te, a Jó és a Rossz…, szertefoszlanak és EGYségbe olvadnak össze.

Szeretettel, Viki

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük